Azt mondják, a szem lélek tükre. Nos, az én lelkem tükre a konyhám. Nagyon sok időt töltök itt, mert szívesen főzőcskézek, kellemesen kikapcsol. Ha pedig előveszem a fakanalat, igazi parti hangulat uralkodik el a konyhán, a zenehallgatás ugyanis elengedhetetlen része a folyamatnak az én esetemben.
Azt gondolom, a konyhám jól leírja, milyen is vagyok én. Igazi hedonista vagyok, nagyon szeretek élni, és főként, jól élni. Emellett pedig imádok új dolgokat kipróbálni. Kísérletező kedvem a főzésben is tetten érhető. Ugyan kedvelem a hagyományos magyar ételeket, de szívesen kísérletezem más nemzetek konyháinak ételeivel is. A legutóbb például fülöp-szigeteki fogást készítettem, isteni volt! Így tehát, ahogyan én, úgy a konyhám is színes egyéniség. Erről pedig a legjobb tanúbizonyságot a konyhabútor adja. Az én konyhám ugyanis színek kavalkádja. Bohó, mégis harmonikus. A konyhabútor alapvetően modern, sokat merítettem a bauhaus irányzatból. Megtetszettek a konkrét, letisztult formák, ezért úgy gondoltam, én is alkalmazom őket a konyhámban. És ha már az önkifejezésem része a konyhabútor is, miért ne bolondítanám meg egy kis színnel?
Persze nem mindenki ilyen bevállalós a konyhabútor terén. Láttam már az enyémnél jóval letisztultabb konyhákat is. Elegáns, natúr színű bútorok, sok fa. Nagyon szép, a letisztultság látszatát kelti, és ha tükrözi a tulajdonosát is, akkor teljesen helyénvaló. Sokan azonban úgy érzem, nem fordítanak elég figyelmet a konyhájukra. Sajnos arra is láttam már példát, hogy egymáshoz össze nem illő bútordarabokat toltak egymáshoz, csak hogy mégis legyen valami a konyhában. Én ezt nem tudnám elképzelni -és ti? Ti hogy vagytok mindezzel?